A Halál Angyala: dr. Josef Mengele

 

Valamennyi SS-orvos közül dr. Josef Mengele vált a leghírhedtebbé. Személyében integrálta a bűnös eszmék szolgálatába álló orvos és a gyilkos SS-tiszt legfőbb jellemzőit. A fajbiológiai tanulmányokat folytató Mengelét, miután a fronton megsebesült, saját kérésére 1943. május 30-án vezényelték Auschwitzba. 1943-ban a cigánytábor (BIIe), 1944 őszétől a kórházszektor (BIIf) főorvosa volt. Kutatásait a cigánytábor gyermekei között az éhezés miatt gyakran előforduló arcüszkösödéssel, más néven vízirákkal (noma faciei) kapcsolatban indította. Érdeklődése hamarosan új irányt vett: az ikrek felé fordult. Vizsgálatait cigány gyerekeken kezdte, majd zsidókon folytatta. A holokauszt magyar túlélői közül sokan emlékeztek az alacsony termetű, elegáns, jóképű SS-tisztre, aki 1944-ben egész nyáron a rámpán kiabált: "Zwillinge heraus!" (Ikrek kifelé!) Összességében több száz ikerpárt gyűjtött össze, kisgyerekeket és időseket egyaránt, a legtöbben magyar zsidók voltak. Az ikreket Mengele a tábor különböző pontján helyezte el (BIIe 29 és 31. barakk, BIa 22. és 1. barakk, BIIf 15. barakk), ahol a parancsnoksága alá tartozó deportált orvosok mindenkit megvizsgáltak, minden testméretet aprólékosan lejegyeztek. Az ikreket (nemegyszer anyjukkal együtt) Mengele mentette meg az azonnali elgázosítástól, ellátásuk az átlagosnál jobb volt, a doktor általában kedvesen bánt velük, néha még édességeket is hozott nekik. Ők nevezték el a Halál Angyalának, ellentétben a "Halál Ördögével", dr. Thilóval, akitől nagyon féltek. Ez a látszólag harmonikus viszony azonban csak a borzalmas valóságot takaró felszín volt. Mengele, aki az ikerszületések titkának megfejtésével valószínűleg a germán faj létszámát akarta növelni, kutatásai során semmitől nem riadt vissza. Ha az egyik iker meghalt, a másikat lelőtte, hogy a boncolás során kiderüljön, szenved-e ugyanolyan betegségben. Cigány és zsidó ikreket szívbe adott kloroforminjekcióval ölt meg, volt, akiknek összevarrta a vénáit, mesterségesen sziámi ikrekké téve őket, sokakat ismeretlen céllal és módon pusztított el. Az ismétlődő vizsgálatok közben a gyerekek órákig álltak meztelenül a hidegben, gyakran vettek tőlük nagy mennyiségű vért. Kiterjedt és legtöbbször teljesen értelmetlen kutatásai során nagy fontosságot tulajdonított a zsidók között tapasztalható fejlődési rendellenességek vizsgálatának. Azt akarta bizonyítani, hogy ezek az esetek az alsóbbrendű zsidók között gyakoribbak. Ezért gyűjtötte szenvedélyesen a zsidó törpéket, mozgássérülteket, hermafroditákat. Sokukat megölte vagy megölette, hulláikat megfőzette, és csontvázaikat az ikerkutatások "eredményeivel" együtt Berlinbe küldte. Mengelét foglalkoztatták a szemszínnel kapcsolatos rendellenességek (heterochromia - különböző [szem] színűség) is. Előfordult, hogy páciensei szemének színét kék oldat befecskendezésével akarta megváltoztatni, de csak átmeneti vagy tartós vakságot okozott.

Mengele "legendáriumának" kialakulásában sok tényező játszott szerepet. Kollégáitól eltérően nem tömte zsebét lopott arannyal, nem kellett alkoholmámorba menekülnie a valóság elől. A többi, gyakran depressziós SS-orvos a mindig kiegyensúlyozott, küldetéstudatos, munkájának élő háborús hőst tisztelte benne, akinek volt saját véleménye, ám a parancsot végrehajtotta. Jó példa erre a cigánytábor megsemmisítése, amit élesen ellenzett ugyan, de a döntést követően a benne bízó, őt "Mengele bácsinak" (Onkel Mengele) szólító, bujkáló cigány gyerekeket mégis saját kocsiján vitte a krematóriumhoz. A foglyok a rendkívül ápolt, tiszta, kölni illatú, elegáns, jóképű, magabiztos SS-századosban saját nyomorúságos helyzetük szöges ellentétét, az élet-halál urát látták. 1944 tavaszán a magyar zsidók tízezreit küldte a halálba, miközben klasszikus operaáriákat fütyörészett. Ikrek után kutatva szolgálaton kívül is megjelent a rámpán, máskor a magyar zsidó nők táborában (BIIc) skarlátveszély miatt egész barakkokat küldött a gázba, betegeket és egészségeseket egyaránt. A nem regisztrált magyar zsidókat gyakran szelektálta, ilyenkor a pedáns doktornak egy kelés, egy heg vagy kiütés elég volt, hogy halálra ítéljen valakit. Szeretett Istent játszani: az 1944-es őszi zsidó ünnepek alkalmából, az ótestamentumi példát felidézve, egy felfüggesztett bot alatt vonultatott el sok száz magyar zsidó fiút. Akinek a feje nem érte el a botot, gázkamrába került.

Mengele a megfelelő ember volt a megfelelő helyen és időben. Számára Birkenau a soha vissza nem térő alkalmat, az ikrek pedig a zsúfolt munkanapot követő kikapcsolódást jelentették. A legboldogabb akkor volt, ha boncolóorvosával, a magyar Nyiszli Miklóssal vitathatta meg egyik-másik érdekes esetét. Betegesen hasadt személyiségre utal, hogy a halk szavú, nyugodt orvos, ha valami nem az ő szája íze szerint történt, bármikor egy pillanat alatt őrjöngő SS-tisztté változott, aki azonnal a fegyveréért nyúlt.

A kísérleti nyúlként használt alanyok egy része, köztük több magyar zsidó ikerpár, a táborban érte meg a felszabadulást. Mengele 1945 januárjában, kutatási "eredményeivel" együtt hagyta el a tábort. A Halál Angyala, vagy ahogy mások nevezték, dr. Auschwitz, soha nem került bíróság elé. Több évtizedes dél-amerikai bujkálás után, egy piknik során 1979-ben fulladt vízbe a brazíliai Embunál.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu