|
Magyar zsidók lázadásai Auschwitz-Birkenauban
Bár 1944 nyarán a munkaképtelenként kiszelektált magyar zsidók túlnyomó többsége Auschwitz-Birkenauban gyanútlanul lépett be a krematóriumok épületébe, több kárpátaljai vagy erdélyi csoport is megpróbálkozott az ellenállással. Május 26-án éjjel több százan kitörést kíséreltek meg az V. krematórium zárt szektorából. A nagy erejű reflektorok fényében az SS-ek valamennyiüket agyonlőtték. Két nappal ezután hasonló, szintén sikertelen lázadásra került sor. Az esetekből tanulva a magyar zsidók megsemmisítését irányító Rudolf Höss SS-alezredes elrendelte, hogy a krematóriumok szögesdrót kerítésében ezután éjjel se kapcsolják ki az áramot. Más esetekben egyes kisebb magyar csoportok több alkalommal megtagadták az engedelmességet, és botokat, köveket ragadtak, de többnyire sikerült őket az SS-eknek hazug, bíztató szónoklatokkal megnyugtatni.
Korántsem véletlen, hogy a legjelentősebb ellenállási akció a birkenaui Sonderkommando 1944-es lázadása volt. Az itt dolgozók tudták, hogy a tömeggyilkosság legfontosabb szemtanúiként nem maradhatnak életben. Az óvatos németek egy-egy nagyobb megsemmisítési akciót követően időről időre kivégezték a Sonderkommando nagy részét. Az egység tagjai a főtábori ellenállási mozgalommal együtt átfogó, valamennyi altáborra kiterjedő, általános felkelést terveztek. 1944 nyarán az előkészületekről tudomást szerző nácik a birkenaui Sonderkommandót a BIId részleg különblokkjából a nagy krematóriumok padlásterébe és a kisebbek vetkőzőibe költöztették. Az SS joggal gondolta, hogy a lezárt szektorokban könnyebb a helyzetet ellenőrzés alatt tartani, így az esetleges felkelés átterjedése a többi táborrészre megakadályozható. Mindez súlyos csapást jelentett a felkelés tervére, hiszen a Sonderkommandósokat elvágták a tábori ellenállástól.
1944 nyarán a Sonderkommandóban 450 magyar zsidó férfi mellett 200 lengyel, 180 görög néhány szlovák és német zsidó, valamint 20 orosz hadifogoly szolgált kápók felügyelete alatt. A magyarok közül három orvost is név szerint ismerünk. Nyiszli Miklós nagyváradi patológus volt az alakulat főorvosa. A II. krematóriumban ő boncolta a tetemeket dr. Mengele számára. Itt dolgozott Nyiszli beosztottjaként Görög Dénes szombathelyi kórboncnok és egyetemi tanár. A IV. krematórium munkacsapatának tagja volt Péter Zoltán munkácsi orvos.
Nyáron kivégezték a Sonderkommando kápóját, a szervezkedés vezetőjét. 1944 szeptemberében, a magyar zsidók megsemmisítését követően az SS elhatározta az alakulat létszámának csökkentését. 200 főt - mint mondták - egy közeli táborba vittek könnyebb munkára. Az ellenállási mozgalom azonban elárulta, hogy valójában az auschwitzi főtábor ruhafertőtlenítőiben megölték őket. A "sonderesek" elhatározták, hogy legközelebb ellenállnak. Október 7-én, kora délután az SS-ek ismét el akartak vinni 300 főt. A IV. krematórium kommandóját felsorakoztatták az udvaron. Az elszállításra, azaz a halálra főleg magyar és görög újoncok voltak kijelölve. Először a magyarok szálltak teherautóra ellenállás nélkül. A görögök már mozgolódtak, közben többen a krematóriumba futottak, hogy elrejtőzzenek. A nyomukba eredő SS-eket a lengyel zsidók először kövekkel dobálták, majd előkerültek a környező gyárakból becsempészett robbanóanyaggal teli üvegek is. A robbanások és lövések zajára az SS lezárta a III. és az V. krematórium szektorát. A II. krematóriumnál azonban elkéstek: az ottani foglyok a harci zajt hallva az égetőteremben megöltek egy kápót, majd az SS-ekre támadtak. A zűrzavart kihasználva elrejtett szerszámaikkal átvágták a szögesdrótot. Nem csak magukra gondoltak: az odaérkező SS golyózáporával dacolva a szomszédos női tábor kerítésén is rést nyitottak. A legtöbben a krematórium udvarán és a kerítésnél estek el, a többiek a közeli Rajsko felé menekültek, ahol este bekerítették őket. A kibontakozó tűzharc során mindenkit megöltek, vagy elfogtak. A visszahozott szökevények Birkenauban puszta kézzel újra őreikre támadtak. Valamennyiüket lelőtték. Ezalatt a IV. krematóriumban az ostromlott foglyok tüzeket gyújtottak. A tűz elérte a bent tárolt robbanóanyagot és benzint, az épület a levegőbe repült. A védőket megölték. Estére a 663 fős alakulatból csak 212 ember volt életben. 451-en elestek, köztük Péter Zoltán és a magyar sonderesek többsége. A IV. krematórium megsemmisült. A boncolóorvosok életét a helyszínre érkező Mengele doktor mentette meg: munkájukra még szüksége volt. Az SS-nek három halottja és tucatnyi sebesültje volt. Megszökni senkinek sem sikerült, de halálukat megelőzően többen elásták az utókornak szánt feljegyzéseiket.
| |
|