Két különböző színvonalon álló lény kereszteződésének eredménye a szülők két szintje között fekszik. Ez azt jelenti, hogy az ivadék ugyan magasabb rendű, mint a szülőpár alacsonyabb rendű fele, de nem oly magasrendű, mint a másik szülő. Ebből folyólag e magasabb rendű faj elleni küzdelmében mindig ő lesz a vesztes. Az efajta párosodás tehát ellenkezik a természet akaratával, mivel a természet az életet mind magasabbra igyekszik fokozni. Ez csak akkor lehetséges, ha nem az erősebb egyesül a gyengébbel, hanem, ha az előbbi feltétlen győzedelmeskedik. Az erősebbnek uralkodnia kell a gyengébben és nem szabad a gyengébbel egybeolvadnia, mivel ezzel feláldozza saját nagyságát. Csak a születésénél fogva gyengébb egyén találja ezt kegyetlennek. Ez csak gyengeségét és korlátoltságát bizonyítja, mert ha ez a törvény nem lenne örökérvényű, akkor a szerves lények felfelé irányuló fejlődése lehetetlen volna.
A fajtisztaság fenntartásának ösztöne a természetben általános érvényű és ennek következménye nemcsak az egyes fajok tömör egysége, hanem faji egyedek egyöntetűsége is. A róka mindig róka marad, a tigris pedig tigris; a különbség legfeljebb az, hogy az egyedek különböző fokú erővel, értelemmel és szívósággal, stb. rendelkeznek. A róka sohasem lesz elnéző a libával szemben és a macska sem fog barátságos hajlamot mutatni az egér iránt...
Tekintettel arra, hogy a silányabb egyedek száma mindig nagyobb, mint a magasabb rendű egyedeké, egyező létfenntartási és szaporodási lehetőségek esetén a silányabb oly gyorsan szaporodnék, hogy végeredményben háttérbe szorítaná a magasabb rendűt, a jót. A jó érdekében történő korrektúra tehát okvetlenül szükséges. Erről maga a természet gondoskodik, mikor a gyöngébb felet oly nehéz életfeltételek elé állítja, hogy száma már ennélfogva is csökken és a fennmaradó egyedek szaporodását sem tűri minden további nélkül, hanem ezeket is erejük és egészségük foka szerint selejtezi.
A természet nem tűri a gyöngébb egyedeknek az erősebbekkel való közösülését és még kevésbé engedi meg, hogy a magasabb rendű faj az alacsonyabb rendű fajjal olvadjon egybe, mert különben egy csapással kárba veszne egész, talán évezredes munkája...
Minden faji kereszteződés eredménye rövidesen összefoglalva tehát a következő:
a magasabb rendű faj színvonalának csökkenése,
testi és szellemi visszafejlődés és az ezt kísérő, talán lassú, de biztos pusztulás.
Ha elősegítjük az ilyirányú fejlődést, bűnt követünk el a Teremtő akarata ellen. Eme tettnek ára a méltó bűnhődés...
Ha a zsidók ezen a világon egyedül lennének, akkor ép úgy megfulladnának a piszokban és a szennyben, mint ahogy gyűlöletteljes küzdelemben próbálkoznának egymást rászedni és kiirtani, hacsak áldozatkészségüknek gyávaságukban megnyilvánuló teljes hiánya nem csinálna ebből a küzdelemből merő színházat...
A zsidó népnek tehát minden látszólagos értelmi jó tulajdonsága dacára, sincsen valódi és semmi esetre sincsen saját kultúrája. Látszólagos kultúrája nem egyéb, mint más népeknek az ő kezei között elromlott szellemi terméke.
Részletek Hitler "Harcom" ("Mein Kampf") című könyvéből.
|