1943. januárjában a Korzó penzióban egy alapos tanácskozás lett megtartva, amelyen Szilágyi Zwi, Haschomer Hazair/, Fränkel Jenő /Mizrachi/, Springmann Sámuel és dr. Kasztner Rezső /Ichud/ vettek részt és amelyen Komori Ottó mérnök /Klal/ elnökölt. Tudatában annak, hogy egy földalatti munkával zsidókat menteni egy olyan országban, akik a saját zsidóságuktól is meg akarnak szabadulni, nem csak a résztvevők személyi biztonságát, hanem magát az egész cionista szervezkedést is veszélyeztethette, egy heves vita után elhatározták egy segély és mentőbizottság /Waadat Ezra we'Hasalach/ megalakítását. A szerepeket felosztották, az alapszabályokat lefektették és a szervezet keretét megállapították. A cél volt: zsidó életek mentése, a menekültek segélyezése és a magyar zsidóság önvédelmének előkészítése...

Ez az újonnan megszervezett alakulat csak formailag létezett, mert valóságban már régen működött. A zsidók határon túlra való átcsempészésére és a menekültek ellátására az utasítást Palesztinából meg kellett várni. Ennek dacára a Waadat külvilággal való kapcsolata, különösen az istambuli és palesztinai cionista barátainkkal, óriási pszichológiai, gyakorlati és erkölcsi jelentőségű volt. Segítette a magárahagyottság elviselését, amely mindnyájunkra nyomasztó volt. Az állandó kapcsolat és lelkesítő levelek hozzájárultak a további munkánk eredményességéhez. A palesztinai zsidók pénzügyi segítsége gyakorlatilag a mentési és segélyezési lehetőségeket megtízszerezte. Egy különleges albizottság tapasztalt menekültekből irányította a komplikált műveleteket, a lengyel zsidók átcsempészését a hegyeken keresztül Magyarország felé. Segítőtársak a lengyel és rutén parasztok, kocsisok, vendéglősök, kisebb tisztviselők és sokszor katonák is voltak. A legnagyobb része a menekülő zsidóknak a gettókból és a koncentrációs táborokból szökött meg és sikerült nekik megbújniuk. Sokan közülük a határ közelében levő erdőkben tévelyegtek. A csempészek néha egészen Lengyelország belsejéig jutottak el és hozták onnan a megadott címről személyeket a határon keresztül. A mi Tijul szervezetünk segítségével 1944. márciusáig kb. 500 zsidót mentettünk át Lengyelországból. További 2000 lengyel zsidónak sikerült Szlovákián keresztül Magyarországra jutni.


Részlet Kasztner Rezső háború utáni beszámolójából.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu