|
Az Eichmann-kommandó
Geschke SS-ezredes Mauthausenben összeállított 5-600 fős speciális egységével Magyarországra érkezett a náci elnyomó apparátusokat tömörítő Birodalmi Biztonsági Főhivatalhoz (Reichssicherheitshauptamt - RSHA) tartozó Gestapo zsidóügyi részlegének különítménye. A parancsnok Adolf Eichmann SS-alezredes volt, aki éppen a megszállás napján, 1944. március 19-én ünnepelte 38. születésnapját.
1942-ben Eichmann még elutasította, hogy megtervezze a magyar zsidók részleges deportálását. A német Külügyminisztérium egyik vezető munkatársának szóló levelében azt írta, hogy az üggyel addig nem érdemes foglalkozni, amíg nincs lehetőség a zsidókérdés teljes körű végső megoldására Magyarországon. Az idő őt igazolta. 1944-ben már hónapok óta gyakorlatilag feladat nélkül lézengett, amikor parancsot kapott, hogy állítsa össze csapatát, és induljon Budapestre. Eichmann 1957-ben elmondta, hogy "különösen aggódtunk Magyarország miatt". Himmler - teljesen alaptalanul - attól tartott, hogy Magyarországon a varsói gettófelkeléséhez hasonló helyzet alakulhat ki, ezért a korábbi gyakorlattól eltérően személyesen Eichmannt küldte Magyarországra. Argentínai bujkálása idején Eichmann így indokolta Budapestre küldését: "Ahogy Müller (a Gestapo parancsnoka) fogalmazott: azért küldtek engem a 'Mestert', hogy biztosak legyenek, a magyar zsidók nem lázadnak fel úgy, mint a varsói gettóban tették." Eichmann Mauthausenbe rendelte legkipróbáltabb beosztottait, akik szintén megbízatás nélkül vesztegeltek. Eljött Dieter Wisliceny, aki 1942-ben a szlovák, 1943-ban a görög zsidók deportálását irányította, Theodor Dannecker, a francia, bolgár és olasz akciók vezetője, Alois Brunner, az osztrák, cseh, francia és görög zsidók deportálója. Az alakulatot a parancsnok után "Eichmann-különleges egységnek" (Sondereinsatzkommando Eichmann - SEK) nevezték. Eichmann helyettese, a korábban a łódżi gettóban szolgáló Hermann Krumey SS-alezredes volt, a jogi ügyekért Otto Hunsche, a vasúti szállításért Franz Novak SS-százados felelt.
A valós szervezési feladatokban Eichmann legfeljebb egy tucat tisztre és néhány altisztre számíthatott, az alakulat teljes létszáma a sofőrökkel és az őrszemélyzettel együtt sem érte el a 150-200 főt. Eichmann 1961-es jeruzsálemi perében így emlékezett: "Amikor Budapestre érkeztem, csupán 15-20 emberem maradt, beleértve a sofőrt és az őrt is." A "Mester", aki életében először irányította az akciót a helyszínről, tisztában volt azzal, hogy egy mintegy 170 ezer km2-es ország egész területén szétszóródó, több mint háromnegyedmilliós zsidó közösséget ennyi emberrel képtelen lesz felkutatni, összegyűjteni, őrizni és deportálni. "Most, annyi íróasztal mögött, munkával eltöltött év után a harcmező durva valóságában találtam magam...úgy akartam viselkedni, mint egy igazi 'Mester'. Elhatároztam, hogy megmutatom, milyen tökéletesen lehet egy munkát elvégezni, ha a parancsnok száz százalékosan beleveti magát. Példát akartam mutatni..." - jellemezte később saját hozzáállását. Alakulatának létszáma azonban legfeljebb néhány tucat falu, esetleg egy-két kisebb város "zsidótlanításához" lett volna elegendő. A siker egyedüli záloga kizárólag a magyar hatóságok együttműködése lehetett.
| |
|