|
Az árjásító: Kurt Becher
Becher a magyar holokauszt egyik legkülönösebb alakja. Szerepének, történetének számos pontja még tisztázatlan. 1909-ben született Hamburgban. Tanulmányai befejeztével terménykereskedőként dolgozott. 1934-ben lépett be az SS lovas egységébe. Részt vett a lengyelországi hadjáratban, majd, miután kivívta főnökei barátságát, tiszti iskolába küldték. A Szovjetunió elleni hadjárat során egysége több tízezer zsidót ölt meg, de nem bizonyítható egyértelműen, hogy Becher részt vett volna a gyilkolásban. 1942-ben a Waffen-SS Irányítási Főhivatalába vezényelték, ahol a lóutánpótlásért volt felelős. Lószakértőként fontos szerepe volt a zsidó származású Oppenheim bárói család ménesének és istállóinak elkobzásában. A tranzakcióért cserében a zsidó család Hitler engedélyével védett státuszt kapott és túlélte a holokausztot. 1943-ban Becher több hónapig harcolt a keleti fronton, bátorságáért kitüntették, majd ismét a Waffen-SS lóutánpótlásáért felelős ellátási szakembereként dolgozott. Ebben a minőségében érkezett 1944 márciusában a németek által megszállt Budapestre. Néhány hét alatt mégis az SS gazdasági érdekeinek legfőbb képviselőjévé vált. Az ő tevékenysége nyomán került az SS és Himmler irányítása alá a legnagyobb magyar gép- és hadianyaggyártó ipari komplexum, a Weiss Manfréd-féle cégcsoport. Becher a zsidó tulajdonosokat megzsarolva felcsillantotta előttük a megmenekülés lehetőségét, amennyiben átadják a cégcsoport feletti irányítást az SS-nek. Az üzletet Himmler engedélyével megkötötték, a tulajdonosok és családtagjaik, több mint 40 ember, 1944 májusában Svájcba és Portugáliába távozott. A hatalmas "árjásított" vagyon az SS fennhatósága alá került.
A Weiss Manfréd-üzlet sikerét követően Becher bekapcsolódott a Kasztner-féle tárgyalásokba, a "vért áruét" akcióba. Himmler azzal bízta meg, hogy az Európa-terv mintájára a maradék magyar zsidóság életéért cserében szerezzen pénzt, árut, de legfőképpen alakítson ki kapcsolatot az angolszász szövetségesekkel. Becher 1944 augusztusa és 1945 februárja között több alkalommal is tárgyalt Saly Mayerral, az egyik legbefolyásosabb zsidó segélyszervezet, az American Jewish Joint Distribution Committee svájci képviselőjével. Sőt, Svájcban sikerült találkoznia a zsidó ügyekkel foglakozó amerikai kormányszerv, a War Refugee Board (Háborús Menekültügyi Bizottság) megbízottjával. Bár tárgyalásai Himmler szempontjából teljesen eredménytelenek voltak, a zsidók számára annyi hasznot mégis hoztak, hogy a megbeszélések hatására a nácik két részletben kiengedték a "Kasztner-vonat" utasait a Birodalomból.
Sokan - megalapozatlanul - Bechernek tulajdonítják az érdemet, hogy Himmlert rávette a zsidók tömeges megsemmisítésének leállítására, a halálmenetek felfüggesztésére és a pesti gettó felszámolásának megakadályozására. Ezeket az állításokat éppúgy nem sikerült bebizonyítani, mint a Bechernek felrótt háborús bűnöket, melyeket feltételezések szerint 1941-1943 között követett volna el a megszállt szovjet területeken. A háború utolsó szakaszában Becher Magyarország totális német kifosztásának, az ún. "evakuálásnak" (kiürítés) lett az egyik vezéralakja. 1944 márciusa és decembere között, magyarországi tevékenysége során zsarolás útján hatalmas mennyiségű zsidó tulajdonú értékhez jutott hozzá. Ezek egy részét valószínűleg Svájcba menekítette, majd a háború után erre a vagyonra alapította legendás gazdagságát. A háború végén a magyar cionista vezetőből (Kasztner) és az addigra már SS-ezredessé előléptetett németből (Becher) álló furcsa párosnak komoly szerepe volt abban, hogy a brit hadsereg ellenállás nélkül szabadíthatta fel a bergen-belseni és a dachaui koncentrációs tábor több tízezer rabját. Becher 1945 májusában amerikai kézre került, majd csaknem két évig vizsgálati fogságban tartották, de végül nem állították bíróság elé. Ebben nagy szerepe volt Kasztnernak, aki kedvező tanúvallomást tett Becher magyarországi működésével kapcsolatban. Kasztnert 1957-ben, egy számára végzetes bírósági eljárás után, Izraelben a nyílt utcán meggyilkolták. Becher szinte valamennyi egykori felettese és SS-partnere öngyilkos lett, eltűnt, akasztófára vagy a vádlottak padjára került, ő azonban gazdag üzletemberként halt meg a kilencvenes évek közepén.
| |
|