|
Auschwitz parancsnoka: Rudolf Höss
Rudolf Franz Ferdinand Höss 1900-ban született Baden-Badenban. Apja, a nyugalmazott katonatiszt, lánytestvéreivel együtt szigorú, vallásos légkörben nevelte, és Rudolfot misszionáriusnak szánta. Az első világháború kitörése után Höss 1916-ban önkéntesként jelentkezett a hadseregbe és a Közel-Keleten, a mai Izrael, Szíria, Irak területén harcolt és megsebesült. Hősies viselkedéséért előléptették, így 17 évesen ő lett a német hadsereg legfiatalabb altisztje. Az első világháború után sok katonatársához hasonlóan nem találta helyét a civil életben. Hamarosan belépett a Baltikumban, Lengyelországban és Kelet-Poroszországban harcoló, szélsőségesen nacionalista szabadcsapatok (Freikorps) egyikébe. Németországba visszatérve a szakképzetlen Höss nagy nyomorban élt és alkalmi munkákból tartotta el magát. 1922-ben belépett az akkor még szinte teljesen ismeretlen náci pártba. A 3240-es számú párttagsági könyvet kapta. 1923-ban részt vett egy, a francia megszálló csapatok besúgójának tartott tanár meggyilkolásában. Ezért tíz év börtönre ítélték, de jó magaviselete miatt 1929-ben szabadult. A következő években vidéken gazdálkodott, családot alapított és három gyermeke született. A harmincas évek elején találkozott Himmlerrel, aki a környékbeli SS-alakulatok megszervezését bízta rá. 1934-ben, a nácik hatalomra kerülése után Himmler rábeszélte Hösst, hogy csatlakozzon a koncentrációs táborokat őrző Halálfejes (Totenkopf) SS-hez. A kiképzés után 1938-ig a dachaui koncentrációs táborban teljesített szolgálatot. A halk szavú, zárkózott, rendkívül fegyelmezett Höss munkájával főnökei elégedettek voltak, gyorsan haladt felfelé a ranglétrán. 1938-ban áthelyezték a sachsenhauseni koncentrációs táborba, ahol már a parancsnok segédtisztje volt. 1940 májusában Himmler az ekkor már SS-százados Hösst bízta meg, hogy Auschwitzban szervezzen koncentrációs tábort a lengyel hadsereg egykori kaszárnyájának területén. A kezdeti elképzelések szerint a tábort 10 ezer lengyel fogoly elhelyezésére kellett alkalmassá tenni. Höss 30 német köztörvényes bűnözőt hozatott Sachsenhausenből. Az 1. és 30. között számozott kápók voltak Auschwitz első regisztrált lakói. Az első transzport 728 lengyel politikai fogollyal 1940. június 14-én érkezett a tarnówi börtönből. A következő években Höss irányítása alatt az eredetileg 10 ezer lengyel fogoly számára felállított jelentéktelen koncentrációs táborból egy 40 négyzetkilométeres, SS-őrökkel a külvilágtól hermetikusan elzárt komplexum jött létre.
1941 őszén Höss személyesen irányította az első Zyklon B-vel folytatott kísérleti gázosításokat, majd Eichmann társaságában választotta ki azt a két lengyel parasztházat, amelyeket ideiglenes gázkamrává alakítottak át: "Bejártuk az egész térséget, hogy megfelelő helyet találjunk, ahol elkezdhetjük az emberirtást." - emlékezett a krakkói börtönben írt memoárjában. Saját bevallása szerint Höss nem szerette munkáját, és Auschwitzban boldogtalan volt. "Mint az auschwitzi táborok parancsnoka, gyakran éjjel-nappal ott voltam, amikor a holttesteket a gázkamrából kihordták, és a kemencékben elégették. Órákon át néztem, hogyan tördelik ki a hullák szájából az aranyfogakat, hogyan nyírják le a nők haját, és hogyan követnek el mindenféle kegyetlenséget. A gázkamra ajtajának kis ablakán át végignéztem, hogyan halnak meg az emberek...Mindezt meg kellett tennem, mert mindenkinek rajtam volt a szeme, s most meg kellett mutatnom, hogy nemcsak a parancsok és rendelkezések kiadásához értek, hanem közre is működöm azok végrehajtásánál." Visszaemlékezéseiben nyomasztó emlékeket idézett fel: "Megfigyeltem, hogy olyan nők, akik sejtették vagy tudták, mi vár rájuk, a szemükből sugárzó halálos félelmük ellenére nyugalmat erőltettek magukra és tréfálkoztak a gyerekekkel, csakhogy azok megnyugodjanak. Egyszer egy asszony hozzám lépett, és négy gyermekére mutatva, akik illedelmesen a legkisebbet kézen fogva mentek, megkérdezte: 'Hogyan tud majd felelni azért, hogy meggyilkolja ezeket a szép, kedves gyermekeket? Hát nincs magának szíve?' Egy éppen mellettem elmenő öregember haragosan kiáltotta felém: 'A németek súlyosan fognak bűnhődni a zsidók tömeges meggyilkolásáért!'...Néha a nők vetkőzésénél szörnyű jelenetek játszódtak le. Hajukat tépték, őrültek módjára viselkedtek, borzalmas jajveszékelésük a velőkig hatolt. Ilyen esetekben az őrök az épület mögé vezették és tarkólövéssel elnémították őket...Láttam, amint egy nő a gázkamra ajtajának bezárásánál minden erejét megfeszítve nekifeküdt az ajtónak, hogy visszanyomja a vetkőzőbe gyermekeit, s zokogva kiáltotta: 'Legalább drága gyermekeimet engedjék tovább élni!' Sok ilyen megrázó jelenet játszódott le akkoriban, amelyek minden jelenlevőre megrendítően hatottak." Höss szerint senki nem irigyelte munkáját, és a gázosítások megszemlélésére Himmler által küldött magas rangú nácikra a látottak borzalmas hatással voltak. "Egyesek közülük, akik azelőtt nagyon lelkesedtek a foglyok elpusztításánál alkalmazott módszerekért, némán hallgattak, amikor saját szemükkel látták 'a zsidókérdés végső megoldását'. Azt kérdezték tőlem, hogy én és az embereim hogyan tudjuk ezt állandóan nézni, és hogyan bírjuk elviselni az ilyen borzalmakat. Mindig azt válaszoltam nekik, hogy a Führer parancsait vaskövetkezetességgel kell végrehajtani, s hogy ezekkel a parancsokkal szemben háttérbe kell szorulni minden emberi érzésnek."
Höss és családja az auschwitzi koncentrációs tábor melletti szolgálati lakásban élt. A kertben és a háztartásban foglyok dolgoztak. A házaspárnak Dachauban megszületett a negyedik, Auschwitzban pedig az ötödik gyermeke. Höss látszólag minta családapa volt, de 1943-ban viszonya volt egy női fogollyal, aki teherbe is esett tőle. A parancsnok meg akart szabadulni a kellemetlenné vált szeretőtől, és a tábori Gestapo pincéjébe záratta, hogy ott éhen haljon. A nő életét egy SS vizsgálóbizottság mentette meg, amely korrupciós ügyekben nyomozva kiderítette, hogy az SS-ek tömegesen lopják a megölt zsidók vagyonát, és gyakoriak az engedély nélküli kivégzések. A vizsgálati eredmények hatására 1943 végén Hösst ugyan leváltották, de mivel régi párttagként jó kapcsolatai voltak, és Himmler is elégedett volt vele, felfelé buktatták. Kinevezték a Koncentrációs Táborok Felügyelőjének helyettesévé. 1944 májusában a magyar zsidók deportálását előkészítő Eichmann Auschwitzba látogatva a krematóriumokat elhanyagolt állapotban találta és a birkenaui zsidórámpa sem készült el időre. Kérésére a parancsnokot leváltották és Hösst visszaküldték Auschwitzba. Június végéig ő irányította a róla elnevezett akciót, amelynek során több százezer magyar zsidót öltek meg. A Höss-akció végeztével visszatért felügyelőhelyettesi posztjára. 1944 őszén a nyilas kormány által átadott magyar zsidók munkába állítását szervezte, majd 1945 elején ő irányította a keleten fekvő táborok kiürítését.
A háború után Lang néven egy vidéki gazdaságban bujkált. 1946 márciusában egy feljelentés nyomán itt tartóztatták le a britek. Hösst ezután Nürnbergbe vitték, ahol a náci háborús főbűnösök perében a vádlókat és vádlottakat egyaránt sokkoló, részletes tanúvallomást tett auschwitzi működéséről. Nürnbergben többször beszélgetett Gilbert amerikai pszichológussal, aki így jellemezte: "Höss valamennyi beszélgetés során tárgyilagosan, egykedvűen beszél; némi kis utólagos nyugtalanságot árul el bűnének óriási méretei miatt...Túlságosan apatikus ahhoz, hogy lelkiismeret-furdalást érezzen, még az sem bántja túlságosan, hogy valószínűleg felakasztják. Az általános benyomásom róla, hogy értelmi szempontból normális, de schizoid apátiába, érzéketlenségbe és beleérzéshiányba süppedt ember; e tünetek egy deklaráltan pszichotikus egyénnél sem jelentkeznek markánsabban, mint Hössnél." Nem sokkal később Hösst kiadták a lengyeleknek, akik bíróság elé állították, és halálra ítélték. Az eljárás során Höss maximálisan együttműködött a hatóságokkal, vállalta a felelősséget auschwitzi tetteiért. A lengyel főügyész kérésére megírta részletes visszaemlékezéseit, amelyben többnyire meglepő őszinteséggel vallott tetteiről. 1947 tavaszán az auschwitzi I. krematórium előtt felakasztották. Halála előtt bocsánatot kért a lengyel néptől az ellene elkövetett bűneiért.
| |
|