1944. március 19.

 

1943 fordulatot hozott a második világháborúban. A sztálingrádi és a kurszki német vereség, Észak-Afrika elvesztése a nácikkal szövetséges országok politikai vezetését rádöbbentette, hogy a háború megnyerésére Hitler hadseregének egyre kevesebb az esélye. A fordulat először Olaszországban következett be, miután 1943 nyarán a nyugati szövetségesek partra szálltak Szicíliában. Mussolinit megbuktatták, az új olasz vezetés pedig némi habozás után szembefordult a németekkel. A tétovázást Hitler kihasználta, és a németek rövid idő alatt megszállták az országot. Bár Mussolinit egy SS-egység kiszabadította, majd Hitler a Salo központtal megszervezett fasiszta bábállam élére állította, és az olasz csizma déli részén a Wehrmacht megszilárdította a frontot, az esetnek komoly következményei lettek.

Miután értesült a Kállay-kormány különbéke-tapogatózásairól, Hitler elrendelte, hogy a német vezérkar dolgozza ki Magyarország megszállásának a tervét. A Margarethe-terv első változata 1943 szeptemberében készült el, és azzal számolt, hogy a Wehrmacht majd a Magyarországgal területi alapon vitában álló szomszédok, Románia és Szlovákia haderejével együtt lép akcióba. Az ősz folyamán a Vörös Hadsereg folytatta sikeres támadását, és lassan megközelítette a Kárpátoknál húzódó magyar határt. A válságos helyzetben a németek többször átdolgozták a tervet, és végül úgy döntöttek, hogy önállóan hajtják végre. Február végén Bécs környékén megkezdődött a megszálló katonai alakulatok összevonása.

A magyar kormány értesült a határ menti hadmozdulatokról, de a budapesti német követség hadgyakorlattal magyarázta azokat. Március 15-én Horthynak átadták Hitler 18-ára, a klessheimi kastélyba szóló tárgyalási meghívását. Horthy és a kormány tisztában volt azzal, hogy fennáll a megszállás veszélye, mégis elfogadták az invitálást. Az itthoni magyar hadosztályok többsége a keleti és északi határoknál állomásozott. Horthyék nem akarták azzal provokálni a németeket, hogy a főváros védelmére átcsoportosítják haderejüket. Bíztak benne, hogy a kormányzó a Hitlerrel folytatott tárgyalások során engedmények révén el tudja hárítani a veszélyt. Klessheimbe érve Hitler közölte, hogy mivel Kállay áruló, és az angolszászokkal tárgyalt, kénytelen volt kiadni a parancsot a megszállásra. Ezután több viharos megbeszélés következett. Horthy nem volt hajlandó közös nyilatkozattal legitimálni az akciót, Hitler megtagadta csapatai visszarendelését. Végül szóbeli kompromisszum született: Horthy nem ad parancsot az ellenállásra (ezt a németek kezében lévő, elszigetelt kormányzó nem is igen tehette meg), beleegyezik Kállay menesztésébe, a helyén marad, és a németek elvárásainak megfelelő kormányt nevez ki. Cserében Hitler eltekintett a szlovák és román csapatok (egyébként már rég elvetett) részvételétől, és megígérte, hogy a megszállás csak átmeneti lesz.

Március 19-én hajnalban a Wehrmacht és az SS-alakulatok több irányból átlépték a határt. A nagyobb létszámú, de szétszórt és gyengén felszerelt magyar csapatok a vezérkari főnök parancsának megfelelően nem tanúsítottak ellenállást. A németek néhány óra alatt megszállták a stratégiai jelentőségű településeket, repülőtereket, hidakat, és körülvették a laktanyákat. Vasárnap reggel a budapestiek a német páncélosok motorzajára ébredtek.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu