Az orvosi kísérletek

 

Az SS-orvosok fontos szerepet játszottak a tábor életében. A beérkező transzportokat a rámpán fogadták, és egy-egy mozdulattal naponta ezreket küldtek a krematóriumokba. Az elgázosításokra sem kerülhetett sor orvos nélkül: ő adta ki a parancsot az egészségügyi szolgálatos SS-altisztnek a Zyklon B bedobására, de SS-orvos állapította meg a halál beálltát, és adott engedélyt a gázkamra kinyitására.

Az SS-orvosok legfontosabb feladata nem a betegek gyógyítása volt. Legtöbbjük szinte sosem nyúlt hozzá a koszos és leromlott foglyokhoz, őket deportált orvosok próbálták kezelni rendkívül mostoha körülmények között. Az SS-orvosok a tábor "ökológiájáért" feleltek. A rámpán állva annak tudatában befolyásolták a táborba beengedettek számát, hogy milyen volt a helyzet a szögesdrótokon belül. Ha a barakkok túlzsúfoltak voltak, az egyes fogoly helyzete, élelmezése és így a munkaképessége is romlott. Ez esetben az új transzportokat szigorúan szelektálták, és csak a legerősebbek kaptak esélyt. Az élelmiszerellátást, a férőhelyek számát ugyanis nem lehetett növelni, tehát emelkedő fogolylétszám esetén ugyan kevesebben haltak meg a gázkamrákban, de a táborban élő egyes foglyok túlélési esélye csökkent a zsúfoltság miatt. Így beengedésük valójában csak rontotta az általános helyzetet, és néhány napon belül a munkaképtelenek számának növekedéséhez vezetett, tehát ismét több embert öltek meg a gázkamrákban. Ha a táborban munkaerőhiány volt, a rámpán álló orvosok elnézőbbek voltak, és még a gyengébbeket is munkaképesnek nyilvánították. Ezért nagyobb transzportok érkezése előtt az SS-orvosok először a kórházakban szelektáltak, ha ez nem volt elég, a táborban szűrték ki a leggyengébbeket. A normális erkölcsi megfontolások fejtetőre álltak, hiszen a rámpa és a tábor állandó ellenérdekelt kölcsönhatásban állt egymással. A táborban lévők vagy azért fohászkodtak, hogy minél kevesebben kerüljenek gázkamrába, ekkor azonban az ő helyzetük romlott, közülük szelektáltak többet, vagy saját érdeküket helyezték előtérbe, és azt kívánták, hogy minél többen induljanak az újak közül a krematóriumok felé. Ezt a kényes egyensúlyt a táborban és a rámpán egyaránt az orvosok felügyelték. Nekik és az SS-nek mindegy volt. A táborból és a rámpáról is csak egy út várt az érkezőkre, mely előbb-utóbb mindenképpen a gázkamrába vezetett.

A táborban a foglyok könnyen a különböző áltudományos orvosi kísérletek áldozataivá válhattak. A korlátlanul rendelkezésre álló és minden következmény nélkül megölhető foglyok százezrei sok orvost bűnös tevékenységre csábítottak. Számukra a foglyok olyan alsóbbrendű lények voltak, akik amúgy sem kerülnek ki élve Auschwitzból, sőt gyakorlatilag már érkezésük pillanatától fogva halottak voltak. A legtöbb kísérlet a náci fajbiológiai téveszmékhez kötődött. Dr. Horst Schumann a nemkívánatos népcsoportok gyors és olcsó sterilizálását kutatta. Fiatal áldozatait röntgensugárzásnak tette ki, majd az eljárást követően további vizsgálatok céljából kioperálta a férfiak heréjét vagy a nők petefészkét. A súlyos égési sérüléseket szenvedett foglyok vagy belehaltak a brutális beavatkozásba, vagy munkaképtelenként a gázkamrába kerültek.

Az auschwitzi 10. blokk elsősorban a szintén sterilizációval, illetve a meddőség előidézésével kísérletező dr. Carl Clauberg ginekológus professzor birodalma volt. Általában 300-400, 20 és 40 év közti zsidó nő élt itt állandó rettegésben. Az átlagnál jobb ellátást kaptak, de súlyos árat kellett fizetniük. Clauberg különböző maró hatású folyadékokat fecskendezett a méhükbe vagy petevezetékükbe, az óriási fájdalmak ellenére természetesen érzéstelenítés nélkül. A beavatkozások miatt a nőknél gyakran hashártya- vagy petefészek-gyulladás lépett fel, sokuknak a műtétek után kioperálták a méhét vagy a petefészkét. Auschwitz-Birkenauban összességében több száz magyar zsidó nőt sterilizáltak. A legtöbben csak évekkel később tudták meg, hogy az SS-orvosok által "vitamininjekciónak" nevezett szerek okozták meddőségüket. Az Auschwitzot elhagyó orvosok a ravensbrücki táborban még hónapokig folytatták kísérleteiket. Utolsó áldozataik az ősszel a komáromi erődből deportált fiatal magyar cigánylányok voltak. A legismertebb SS-orvos dr. Josef Mengelevolt, aki ikerkutatásai során magyar zsidó ikrek tucatjain végzett fájdalmas és értelmetlen kísérleteket. A magyar zsidók túlélők közül legtöbben a rámpán operaáriákat fütyülve ezreket a gázkamrákba küldő, vagy a tábor szektoraiban fanatikusan szelektáló Mengelét nem tudták feledni.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu