Zsidó bevándorlás Magyarországra

 

1700 és 1910 között a magyarországi zsidóság lélekszáma néhány ezerről 911 ezerre nőtt. Ez a jelentős létszámnövekedés részben a 18. századi betelepülés, részben a rendkívül magas belső népességgyarapodás eredménye. A török kiűzését követően a környező területekről jelentős bevándorlási hullámok indultak el az elnéptelenedett magyarországi területek felé. Nemcsak zsidók, hanem német és szláv csoportok is nagy számban telepedtek meg. A zsidó bevándorlók főképp két irányból érkeztek: nyugat felől (például Cseh- és Morvaországból) és északkeletről (Galíciából). A betelepülést általában valamilyen kényszerítő körülmény indította el. (Így például az, hogy III. Károly /1711-1740/ Cseh- és Morvaországban korlátozta a zsidók számát.) A migrációs hullám 1830 és 1870 között a galíciai nyomor és az 1846-os lengyelországi parasztlázadást követő pogromok eredményeként érte el csúcspontját. Ezt követően a zsidók száma és az össznépességen belüli aránya inkább a belső szaporulat miatt emelkedett. Egyértelműen cáfolható tehát, hogy a zsidók száma a 19-20. század fordulóján a folyamatos keleti bevándorlás következtében nőtt.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu