Egy svéd diplomata: Raoul Wallenberg

 

Raoul Wallenberg a magyar holokauszt történetének kiemelkedő alakja. Bátorsága, szervezőképessége és embersége sok ezer magyar zsidó életét mentette meg. Eltűnése és halála a mai napig foglalkoztatja a történészeket és a laikus érdeklődőket.

Wallenberg 1912-ben született Stockholmban. Építésznek tanult, majd dúsgazdag családja vállalkozásaiban dolgozott. 1944 tavaszán az európai zsidóság maradékának megsegítésére létrehozott amerikai kormányszerv, a Háborús Menekültügyi Hivatal felkérte a semleges Svédországot, hogy - mint Budapesttel diplomáciai kapcsolatban álló ország - tegyen lépéseket a magyar zsidók megóvására. A svéd kormány Wallenberget jelölte a feladatra. A 32 éves fiatalember számára ez testhezálló munka volt. Családjában sokan teljesítettek diplomáciai szolgálatot. 1936-ban fél évet Palesztinában töltött, menekült német zsidók itt beszéltek neki a zsidóüldözésről és Hitler rendszerének valódi arcáról.1941-ben egy Svédországban élő magyar zsidóval közösen alakított kereskedelmi vállalatot, és 1944 előtt többször is járt Magyarországon.

Wallenberg 1944. július 9-én érkezett Budapestre, aznap, amikor a vidéki deportáltakat szállító utolsó szerelvény átgördült a határon. Követségi titkári minőségben átvette a mentési ügyeket. Hamarosan jól működő kapcsolati hálózatot alakított ki, amelybe éppúgy beletartoztak a semleges országok diplomáciai testületei és a zsidó vezetők, mint a magyar és a német hatóságok egyes tagjai. Az igazi megmérettetés a nyilas korszakban következett el, Wallenberg ekkor vált a diplomáciai embermentés egyik vezéralakjává. Munkatársaival együtt több száz fős apparátust irányított a mentőmunka során. Sok ezer védődokumentumot adott ki, élelmezte a svéd védetteket, később részt vett a nagy gettó ellátásában is. Személyes biztonságát kockáztatva, állandó életveszélyben mentette az embereket az óbudai téglagyárból és a Bécs felé vezető úton a novemberi halálmenetekből éppúgy, mint decemberben a józsefvárosi pályaudvarról. "A helyzet izgalmas és kalandos" - írta - "munkával való túlterheltségem szinte embertelen. Banditák lesnek áldozataikra, verik, kínozzák, agyonlövik őket. Egyedül saját személyzetem tagjai közül negyven esetben vittek el és bántalmaztak embereket. Mindent összevetve azonban jó kedvünk van, és élvezzük a harcot." Wallenberg nagyszabású mentőakciói nemcsak a nyilasokat, hanem a németeket is felbőszítették. A berlini svéd követ december közepén felháborodottan kérte ki magának a Birodalmi Külügyminisztériumban, hogy értesülései szerint Eichmann megfogadta: "lelövi Wallenberget, azt a zsidó kutyát". A válaszban a németek nem tagadták le a kijelentést, csak bagatellizálni próbálták.

1945 januárjában Wallenberg a frontvonalon keresztül a szovjet parancsnokságra indult, hogy a további mentőakciókról tárgyaljon. A szovjetek kémgyanús személyként kísérőjével együtt elfogták, Moszkvába hurcolták, és bebörtönözték. A szovjet hatóságok sokáig nem ismerték el felelősségüket Wallenberg eltűnésében. A magyar kommunista diktatúra azzal is megpróbálkozott, hogy a diplomata eltűnését a zsidó vezetőkre hárítsa, azt állítva, hogy Wallenberget a Zsidó Tanács tagjai végezték ki. Végül Moszkva nyilvánosságra hozta, hogy a svéd embermentőt a szovjet csapatok tartóztatták le. Állításuk szerint Wallenberg 1947-ben, moszkvai börtönében halt meg szívroham következtében.