Sárga csillag és Zsidó Tanács

 

A továbbiak szempontjából legfontosabb rendelet szintén a minisztertanács március 29-i ülésén született meg. Jaross belügyminiszter előterjesztése szerint különösen honvédelmi szempontból volt nagyon fontos, hogy a megbízhatatlan zsidók jól felismerhetők legyenek. Ennek alapján született meg az a rendelet, amelynek értelmében április 5-től minden 6 évnél idősebb "zsidó személy", saját lakásán vagy házán kívül, felső ruhájának bal oldalán tízszer tíz centis, kanárisárga színű, hatágú csillagot köteles viselni.

Magyarországra visszatért a középkor. A rendelet minden magyar zsidó méltóságát súlyosan sértette. Voltak, akik táskával, esernyővel vagy újsággal próbálták takarni a bélyeget, mások a szükségből kívántak erényt kovácsolni, és igyekeztek a csillagot büszkén viselni. Az előbbiek a rendőrök fellépését és retorzióját (bírság, internálás) kockáztatták, az utóbbiakat az újságok figurázták ki maró gúnnyal. A rendelet azonban a zsidók megalázásánál sokkal súlyosabb következményeket vezetett. Ha egy zsidó kitűzte a csillagot, gyakorlatilag megpecsételte a sorsát, hiszen azontúl valamennyi diszkriminatív rendelkezést be kellett tartania. A csillag felvarrása a gettósítás és deportálás, azaz a halál előszobája volt. Az a zsidó, aki erre nem volt hajlandó, törvényen kívül került, és élete rettegéssé változott. Eichmann joggal bízott a többi országban megszerzett tapasztalataiban: a magyar zsidók túlnyomó többsége hagyományosan törvénytisztelő állampolgárként a csillag viselése mellett döntött.

A sárga csillag kitűzésének kötelezővé tétele más szempontból is döntő lépésnek bizonyult. A zsidó kisebbség és a keresztény többség között egyik pillanatról a másikra éles szakadék nyílt meg. Az a nem zsidó, aki ezután zsidóval együtt mutatkozott vagy akárcsak szóba állt, számíthatott arra, hogy csípős megjegyzéseknek, inzultusoknak, sőt adott esetben kiközösítésnek, esetleg feljelentésnek teszi ki magát. A többség érdektelenségből vagy félelemből, levegőnek nézte az utcán szembejövő zsidókat, sokan felhasználták az alkalmat, és megfenyegették, megalázták, kigúnyolták őket. Mások úgy fejezték ki a kormány és a rendszer iránt érzett megvetésüket, hogy a korzón sétálva tüntetően belekaroltak zsidó barátaikba.

Eichmannék Magyarországra érve nem vesztegették az időt. Március 19-én két német jelent meg az izraelita hitközség Síp utcai irodájában, és közölték, hogy másnap reggel találkozni akarnak a zsidóság képviselőivel. Izgatott telefonálgatás kezdődött, és a megrettent vezetők kivétel nélkül időben érkeztek, sokan a legrosszabbtól tartva, nagy csomagokat cipelve. A találkozón Eichmannt helyettese, Krumey SS-alezredes, illetve Wisliceny SS-százados képviselte. A nácik bejelentették, hogy minden zsidó ügy az ő hatáskörükbe tartozik, majd utasítást adtak, hogy a zsidók készítsenek átfogó jelentést a hitközségek felépítéséről és vagyonáról. Az SS-ek azt is megparancsolták, hogy a zsidó vezetők alakítsák meg új képviseleti szervüket, a Zsidó Tanácsot. Ezután megnyugtatták a jelenlévőket, hogy bár lesznek korlátozások, de zsidó származása miatt senkit sem ér majd bántódás.

A zsidó vezetők megpróbáltak kapcsolatba lépni a magyar hatóságokkal, de mindenhol azt a választ kapták, hogy engedelmeskedniük kell a németeknek. A Gestapo épp azokat a németellenes magyar politikusokat és közszereplőket tartóztatta le, akik korábban is segíteni próbáltak a hozzájuk forduló zsidó vezetőknek. Barátaikat, ismerőseiket elhurcolták, a magyar hatóságok kiszolgáltatták őket a németeknek, nem volt hát más választásuk: megalakították a nyolctagú Zsidó Tanácsot. Elnöknek Stern Samut, a Pesti Izraelita Hitközség (PIH) vezetőjét választották. A PIH még három tagot delegált, az ortodoxokat Freudiger Fülöp és egy rabbi, a budai neológokat és a cionistákat egy-egy fő képviselte. A rendkívüli helyzetben tehát a hagyományos elit képviselői maradtak vezető pozícióban: idősödő kereskedők és értelmiségiek.

Néhány nappal később a Zsidó Tanács tagjai Eichmann elé járultak, aki mindent megtett annak érdekében, hogy megelőzze a pánikot. Kijelentette, hogy legfontosabbnak a hadiipari termelés fokozását tartja, ezért, mint mondta, a zsidóknak munkaszolgálatot kell teljesíteniük. A zsidó vezetőknek azt bizonygatta, hogy a háború idejére átmeneti intézkedéseket vezetnek be. Ha hajlandók fegyelmezetten dolgozni, ő mindentől megvédi őket, ellenkező esetben azonban könyörtelen lesz. Eichmann itt is előadta hazugságait palesztinai születéséről és héber nyelvtudásáról.

A Zsidó Tanács tagjai nem akarták cserbenhagyni hitsorsosaikat, ezért megkezdték a közvetítést a nácik és a zsidó tömegek között. Tudták , kivel állnak szemben, de remélték, hogy taktikázással sikerül minimalizálni a veszteségeket. A hadi helyzet ismeretében időhúzásra játszottak. A németek által cenzúrázott hivatalos lapjukban - más lehetőség nem lévén - a szaporodó rendeletek betartására és a hatóságokkal való együttműködésre szólították fel olvasóikat. A pozícióval járó kiváltságaik (nem kellett csillagot viselniük, mentesültek az utazási korlátozások alól) azonban sokak rosszallását kiváltották, és mélyítették a zsidóságon belül amúgy is súlyos ellentéteket.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu