Egy szadista tömeggyilkos: Otto Moll
Otto Moll SS-főtörzsőrmester 1915 márciusában született. 1941 májusában kezdte meg szolgálatát Auschwitzban. Kezdetben a mezőgazdasági munkára kirendelt foglyokat felügyelte, de brutális viselkedése miatt hamarosan kinevezték a büntetőszázad parancsnokává. A kisebb vétkekért (dohányzás munka közben, élelemlopás stb.) ide került foglyokat különösen nehéz munkára vezényelték: ők ásták ki a tábori csatornarendszert, miközben őreik Moll irányításával folyamatosan verték őket. 1942-ben Birkenauban megkezdődött az új krematóriumok építése. Ősszel Moll parancsnoksága alatt a Sonderkommando kiásta, és nyíltszíni máglyákon elégette az ideiglenes gázkamrákban (Bunker 1 és 2) elgázosított több mint százezer zsidó tömegsírokban elföldelt holttestét. A szörnyű feladat végrehajtása során Moll és beosztottai válogatott kínzásokkal gyötörték a bomlásnak indult hullákat cipelő sonderkommandósokat. 1943 áprilisában háborús érdemkereszttel tűntették ki. 1943 őszétől fél évig az egyik különösen rossz hírű auschwitzi altábor, a fürstengrubei szénbánya parancsnoka volt. 1944 tavaszán a gleiwitzi altábort irányította és minden ok nélkül lőtt agyon foglyokat. A magyar zsidók megsemmisítése céljából 1944. május elején Auschwitzba visszatérő Höss Mollt nevezte ki a birkenaui krematóriumok főparancsnokává. Döntése érthető, hiszen Moll a holtestek elégetésének specialistája volt. Irányításával az elhanyagolt állapotban lévő krematóriumokat rohamtempóban felújították. Mivel a magyar zsidók olyan tömegben érkeztek, hogy a krematóriumok kemencéi nem tudták elégetni az áldozatokat, Moll halottégető gödröket ásatott. A gödrök alján parancsára csatornákat alakítottak ki, amelyek a holttestekből kiolvadó emberi zsírt a gödrök széléhez vezették, ahonnan a Sonderkommando tagjai vödrökkel kimerték, majd kis mennyiségben a testekre locsolták, így gyorsítva az égési folyamatot. A magyar zsidók elgázosítása során Moll különösen szadista módszerekkel emberek százait gyilkolta meg. A Sonderkommando egyik túlélője így jellemezte tevékenységét: "Moll mindent átszervezett és gödröket is ásatott a hullák elégetésére. Ha sok volt a munka maga is segített a holttesteket a gödrökbe dobálni: feltűrte ingujját és kettő helyett is dolgozott. Ez a fanatikus és őrült náci, aki nem ivott és nem dohányzott, többször kijelentette, hogy a parancs az parancs, s ha a Führer megparancsolná, saját feleségét és gyermekét is elégetné. Egyetlen szenvedélye az emberi vér látványa és a lövöldözés, kedvenc szórakozása pedig a halálra várakozó anyák gyermekeivel való enyelgés volt. Mosolyogva odalépett egy-egy anyához, megcsókolta a gyermekét, egy darab csokoládét adott neki, s elvitte a gyereket azzal az ígérettel, hogy mindjárt visszahozza. Ehelyett azonban elevenen forró emberi zsírba dobta. Ezt napjában többször megismételte, azután kijelentette: 'Ma már eleget tettem a hazáért!' S mint aki jól végezte dolgát szolgájától, egy francia fogolytól uzsonnát kért. Szabad óráiban a Visztulára járt halászni." Másik kedvenc kedvtelése az volt, hogy meztelen nőket hurcolt az égetőgödrök szélére és mielőtt tarkón lőtte őket, a fülükbe ordította: "Csak nézzétek, nézzétek meg jól! Egy percen belül ti is éppen így fogtok égni ott lent." Moll a Sonderkommando tagjait is állandóan kínozta. Aki elárulta a deportáltaknak, hogy mi vár rájuk a gázkamrában, azt élve a krematórium egyik kemencéjébe lökte. Akinél lopott értéktárgyakat talált, azt leöntötte benzinnel és felgyújtotta, másokat arra kényszerített, hogy a víztározóban addig ússzanak békaként brekegve, amíg meg nem fulladnak. Ha a Höss-akció során a krematóriumok gázkamrái tele voltak, akkor a magyar zsidók beérkező transzportját az újra üzembe helyezett Bunker 2-höz irányították. Nyiszli Miklós erdélyi magyar zsidó, aki a Sonderkommando orvosa és Mengele doktor boncolóorvosa volt itt figyelte meg Mollt: "3-400-an kerülnek egyszerre a vetkőzőkbe. Itt sűrű botütésektől nógatva, gyorsan leteszik ruháikat és távoznak a ház túloldalán lévő ajtón...Az ajtón kilépve, idejük sem jut arra, hogy körülnézzenek és helyzetük borzalmasságát felfogják, már karon is ragadja őket egy-egy sonderkommandós és viszi az SS-őrök sorfala között...a máglyához...A lövés itt egy csattanásnak hallik a borzalmas ordításban. Elhangzik és a többnyire csak félig halottat bedobják az árok tűztengerébe...Itt a máglyáknál Moll a parancsnok. Mint orvos, és mint szemtanú állíthatom, hogy ő a Harmadik Birodalom legelvetemültebb, leghidegvérűbb, legmegszállottabb gyilkosa. Még dr. Mengelében is jelentkezett néha valami emberi...(Moll) mindenhol jelen van, fáradhatatlanul járja körbe a máglyákat, az utat a tűztől a vetkőzőig. A vetkőzőtől a máglyákhoz felvezetettek nagy része ellenállás nélkül engedi, hogy vigyék. A dermedtségtől vagy félelemtől annyira bénult, hogy talán nem is tudja, mi történik vele. Ilyenek az öregek és a gyermekek nagyrészben. Vannak azonban fiatalok...Ezek létfenntartási ösztönük minden kétségbeesett erejével próbálnak ellenállni. Ha egy ilyen jelenetet Moll az emberfutószalag vonalán észrevesz, állandóan nyitott pisztolytáskájából előrántja fegyverét. Egy dörrenés, sokszor 40-50 méter távolságról és az akadékoskodó holtan esik ki a sonderes kezéből. Moll mesterlövésznek számít. Sok Sonderkommandós karját lőtte már át, ha elégedetlen volt munkájával, mindig csak a karját, minden kiabálás vagy figyelmeztetés nélkül." Moll Höss, vagy más feljebbvalója jelenlétében nem vetemedett ilyen kilengésekre, de az ellenőrzésektől eltekintve 1944 nyarán ő volt a megsemmisítő zóna korlátlan ura. Ősszel kidolgozott egy tervet a krematóriumok lebontására, a foglyok tömeges legyilkolására és a nyomok eltüntetésére, majd visszahelyezték a gleiwitzi tábor élére. 1945 januárjában ő szervezte meg a tábor kiürítését. Ezután a kauferingi kényszermunkatábor parancsnokává nevezték ki. A foglyokkal itt is brutálisan bánt. Mollt a háború után az amerikai hatóságok elfogták, Dachauban bíróság elé állították, és halálra ítélték. Az ítéletet 1946. május 28-án végrehajtották.