A budapesti zsidóság és az utolsó deportálások

 

A németek minden formális és informális csatornán tiltakoztak Horthy döntése ellen. Az adott pillanatban azonban erő hiányában képtelenek voltak katonai nyomást kifejteni a deportálások folytatása érdekében. A Horthyval való nyílt szakítást nem akarták megkockáztatni, Magyarország hadi és gazdasági teljesítményének zavartalan kihasználását pedig nem kívánták veszélyeztetni a fővárosi zsidók kiszállításának erőltetésével.

A budapesti zsidók jelentős része ekkor már az ún. csillagos házakban élt. Deportálásuk előkészületeként a Belügyminisztérium döntése alapján a budapesti vezetés június közepén 2600 elszórtan elhelyezkedő házat jelölt ki, ezekbe kellett június 24-ig átköltöznie az összes budapesti zsidónak. A hatóságok többek között azért nem egyetlen, összefüggő gettót hoztak létre, mert tévesen azt hitték, hogy a szövetségesek a légitámadások során igyekeznek megóvni a zsidókat, ha tehát egy körülhatárolható területen összpontosítják őket, a főváros többi része a bombázások szabad prédája lesz.

Internálótáborok már a német megszállás előtt is léteztek Magyarországon. Főleg politikai foglyokat és tisztázatlan állampolgárságú menekülteket (köztük sok zsidót) őriztek bennük. 1944. március 19. után a kibővített táborok a német letartóztatások áldozataival teltek meg. Prominens zsidó üzletemberek, újságírók és vasútállomásokon, nyílt utcán találomra lefogott zsidók százait hurcolták a sárvári, kistarcsai, bácstopolyai és budapesti internálótáborokba. Budapesten az egyik fő gyűjtőközpontot a Rabbiképző Intézet Rökk Szilárd utcai épületében rendezték be. Ennek magyar vezetője Ubrizsi Pál rendőrparancsnok, Baky László unokaöccse volt.

Eichmann egyáltalán nem nyugodott bele a deportálások leállításába. Mivel a budapesti akció Horthy tiltó parancsa miatt meghiúsult, tervet készített az internálótáborok rabjainak kiszállítására. Július 14-én emberei a kistarcsai és a Rabbiképző épületében lévő internálótáborokból körülbelül 1500 zsidót a budapesti Gyűjtőfogházba vittek. Innen vonattal Auschwitz felé indították a transzportot. A kistarcsai tábor tisztességes magyar parancsnoka, Vasdényei István azonban értesítette a Zsidó Tanács tagjait, akik riasztották a kormányzót, a semleges országok diplomáciai testületeit, Apor Vilmos győri püspököt és Serédi Jusztinián esztergomi érseket. Horthy parancsára a szerelvényt Hatvanból visszafordították. Úgy látszott, a zsidók megmenekültek.

Eichmann azonban nem törődött bele a vereségbe. Július 19-én sváb-hegyi főhadiszállására rendelte a Zsidó Tanács tagjait, és megbeszélés ürügyén egész nap ott tartotta őket. Közben Franz Novak SS-századosnak, Eichmann vasúti szakértőjének vezetésével magyar és német egységek Baky parancsára hivatkozva betörtek a kistarcsai táborba. A pár napja csodával határos módon megmenekültek közül gyorsan összeszedtek 1220 zsidót, és Rákoscsabán vagonokba zsúfolták őket. Mire este a Zsidó Tanács tagjait Eichmann elengedte, a deportáltak már túl voltak a határon. Ezzel azonban a "törvénytelen" deportálások még nem értek véget. Hasonló módszerrel július 24-én a sárvári internálótáborból újabb 1500 zsidót ragadtak el. A két akció eredményeként újabb 2720 magyar zsidó érkezett Auschwitz-Birkenauba.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu