Embermentő vagy gyilkos? Kurt Gerstein
Kurt Gerstein 1905-ben született és bányamérnöknek tanult. 1925-ben republikánus keresztényként kapcsolódott be a protestáns ifjúsági szervezetek munkájába, később mégis belépett a náci pártba. 1936-ban antináci keresztény röplapok terjesztéséért a Gestapo letartóztatta, kizárták a pártból és még a munkahelyéről is elbocsátották. Mivel egy jól menő cég társtulajdonosaként nagy jövedelemmel rendelkezett, elbocsátása nem rázta meg anyagilag. Gyermekkori vágyát megvalósítva trópusi gyógyászatot kezdett tanulni, miközben 230 ezer náciellenes keresztény röplapot nyomtattatott saját költségére. Ezért 1938 nyarán Stuttgartban ismét letartóztatták, és egy időre koncentrációs táborba került. Szabadulása után 1939-ben megtudta, hogy szellemi fogyatékos sógornőjét, Berthát az eutanáziaprogram keretében elgázosították. Az ő temetésén fogadta meg a ceremóniát vezető lelkésznek, hogy kideríti rokona halálának körülményeit és feltárja a nácik gyilkolási programját. Egykori Gestapós kihallgatóit lenyűgözte Gerstein őszinte keresztény idealizmusa, ezért bármilyen meglepő, de Gersteint 1941-ben éppen az ő ajánlásukra vették fel az SS-be. A Waffen-SS Egészségügyi Szolgálatánál helyezkedett el, és a fronton szolgáló SS-alakulatok és a hadifogolytáborok részére mobil fertőtlenítő állomásokat tervezett. Módszere annyira elnyerte főnökei elismerését, hogy hamarosan megbízásokkal halmozták el a tífuszellenes küzdelem terén. Bár korábbi letartóztatásai miatt ki akarták zárni az SS-ből, felettesei megvédték, sőt előléptették, és 1942-ben még osztályvezetővé is kinevezték.
Gerstein már nélkülözhetetlen szakember volt, amikor 1942 júniusában Eichmann helyettese felkereste irodájában és megparancsolta, hogy szerezzen be 260 kilónyi hidrogéncianidot. A rovarok és férgek elpusztítására használt Zyklon B gázkonzerveket a megszállt Lublinba kellett szállítania. Augusztus 17-én Gersteint Globocnik SS-tábornok fogadta, aki elmondta, hogy a parancsnoksága alatt álló treblinkai, sobibori és belzeci haláltáborokban naponta tízezrével ölik a zsidókat. Egyúttal figyelmeztette, hogy titkos birodalmi ügyről lévén szó, a fecsegőket agyonlöveti. A megdöbbent Gerstein azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg a megölt zsidóktól elvett óriási mennyiségű ruhanemű fertőtlenítését, hogy azokat kioszthassák a német lakosságnak. Másnap Belzecbe utaztak, ahol megmutatták nekik a tábort és a gázkamrákat. "Bár ezen a napon nem láttunk halottakat, az egész környéken dögletes hullaszag terjengett" - emlékezett később Gerstein. Az Endlösung igazi borzalmaival és utazásának valódi céljával azonban csak később szembesült. 1942-re az SS-táborrendszer vezetői között komoly vita alakult ki a gyilkolás hatékonyságának növeléséről. Míg a Lublin környéki megsemmisítő táborokban kipufogógázzal ölték a zsidókat, addig Auschwitzban1941-1942 során egy, a Zyklon-B használatán alapuló új módszert fejlesztettek ki. Gersteinnek, az SS vezető fertőtlenítési szaktekintélyeként tehát éppen azért kellett Belzecbe gázkonzerveket hoznia, hogy a helyszíni "bemutató" alapján kiderüljön, melyik a megfelelőbb ölési technológia. Augusztus 19-én Gersteint azzal ébresztették, hogy egy lvovi transzport érkezett. A még életben lévőket ukrán SS-ek korbáccsal kergették a táborba. A zsidóknak meztelenre kellett vetkőzniük, a nők haját levágták, közölték velük, hogy fertőtlenítő fürdőbe kerülnek, majd a gázkamrákba hajtották őket. Gerstein 1945 áprilisában papírra vetett beszámolójában így emlékezett: "Egy körülbelül negyven éves nő... véres bosszút kiált a gyilkosok fejére. Wirth (Belzec parancsnoka) ötször-hatszor az arcába vág korbácsával...Néhányan hozzám fordulnak: 'Segítsen rajtunk uram!' Mások imádkoznak. Nem segíthetek. Titokban imádkozni kezdek, magamban kiáltok saját és az ő Istenükhöz. Be kellene mennem velük a gyilkos helységekbe, velük együtt kellene meghalnom. Ha SS-egyenruhás holttestemet megtalálnák a gázkamrában, senki sem hinné, hogy az öldöklés ellen protestáltam...halálomat véletlennek könyvelnék el...De nem lehet...Túl sokat tudok...'Jól megtömni' - parancsolja Wirth. A meztelen emberek már egymás lábán állnak" A borzalmak azonban folytatódnak. "A dieselmotor ma nem indul be. Mindent látok és megfigyelek. Az órám mindent pontosan mutat. 50 perc, 70 perc. A dieselmotor még mindig nem működik, és az emberek még mindig hiába várnak a gázkamrákban. Sírást és zokogást lehet hallani. 'Mint a zsinagógában'- mondja (a Gersteint elkísérő) Pfannenstiel professzor...Wirth százados korbácsával tizenegy-tizenkétszer a motor beindításánál...segédkező ukrán arcába sújt. 2 óra 49 perc után...a motor végre beindul...Újabb 28 perc múlva már csak néhányan vannak életben. 32 perc után mind halottak." Wirth zavarában a zsákmánnyal dicsekszik: "El sem tudja képzelni mennyi aranyat, gyémántot és dollárt találunk naponta." A parancsnok a "teszt" kudarca ellenére arra kérte Gersteint, hogy Berlinben ne javasolja a gyilkolási technológia megváltoztatását, hiszen az általában bevált. Igaza volt: ezzel a módszerrel a három táborban alig több mint egy év alatt majdnem másfél millió zsidót öltek meg. Gerstein kapva-kapott az alkalmon és azzal az ürüggyel, hogy a gáz már bomlófélben van, a közelben elásatta a magával hozott Zyklon-B-t, majd folytatta küldetését, és a treblinkai tábort is megszemlélte.
Gerstein a látottak miatt az idegösszeomlás szélére került. Ha valaki megértette a náci rendszer logikáját, akkor rájött, hogy a gyilkolásból leginkább úgy maradhat ki, ha alkalmatlanságra és nem az egyet nem értésre hivatkozik. A szaktekintély Gerstein ezt nem tehette és háromgyerekes családapaként talán érthető, hogy - Treblinkát és Belzecet látva, Globocnik fenyegetéseit hallva - magát és családját is féltette a haláltól. Ellenőrző körútja végén Gerstein összetörten szállt fel a Berlinbe tartó varsói vonatra, ahol véletlenül megismerkedett a svéd követség titkárával, von Otter báróval. Megragadva az alkalmat, Gerstein a hitetlenkedő diplomatának részletesen beszámolt a zsidók megsemmisítéséről. Sőt, szavai igazolásaképpen még a nála lévő dokumentumokat is megmutatta. Könyörgött neki, hogy Stockholm értesítse a szövetségeseket "mert minden egyes nap újabb tízezrek halálát jelenti". Azt javasolta, hogy az angolszász légierő bombák helyett a gyilkolásról beszámoló röplapok millióit szórja le Németország felett. Gerstein biztos volt benne, hogy ezeket olvasva "a német nép egy napig sem tűrné tovább a náci rendszert". Hazatérte után nem sokkal felkereste a Vatikán berlini képviselőjét. Neki is el akarta mesélni, amit tudott, de Orsenigo nuncius a zsidók kiirtásáról kiabáló, izgatott SS-egyenruhás fiatalemberben - talán érthetően - a Gestapo provokátorát vélte felfedezni és ajtót mutatott neki. Gerstein ezután több száz keresztény ismerősével, köztük a német protestáns egyház több vezetőjével és a berlini katolikus püspök titkárával osztotta meg szörnyű tudását. Kérte, hogy értesítsék a Vatikánt és XII. Pius pápát. Néhány hónappal később ismét felkereste von Ottert a svéd követségen, ahol megnyugtatták: már intézkedtek. Ez nem volt igaz. A svédek jelentése csak 1945. augusztus 7-én készült el londoni követségükön, mégis az addig passzív svéd kormány, nem utolsósorban Gerstein beszámolójának hatására, rövidesen fokozta embermentő tevékenységét. (Gondoljunk csak a Wallenberg és kormánya által megmentett magyar zsidók ezreire.) Eközben befejeződött a lengyel zsidóság nagy részének kiirtása, és 1944 tavaszán Eichmannék ismét óriási mennyiségű Zyklon-B-t rendeltek a legnagyobb megsemmisítő tábor, Auschwitz-Birkenau számára. Ezúttal a magyar zsidókon volt a sor. Gerstein késleltette a számlák kifizetését, és ezzel lassította a gáz Auschwitzba való szállítását, sőt, néhány szállítmányt minőségromlásra hivatkozva ismét elásatott. Mégis, reménytelenül magára hagyva úgy érezte, többet kell tennie. A Zyklon-B-t értékesítő DEGESCH vállalat egyik vezetőjéhez fordult, hogy csökkentsék az áldozatok szenvedéseit. "Ez rémes, mellőzni kell a kínzást. Segítsen azzal, hogy olyan módszert fedez fel, amely gyorsabban hat"- kérte Gerstein. Közbenjárása eredményeként a DEGESCH kivonta a Zyklon-B-ből a gáz jelenlétére figyelmeztető, biztonsági okokból hozzáadott irritációs adalékot. A gáz így még hatásosabbá vált, Gerstein jószándéka paradox módon tehát csak még hatékonyabbá tette a zsidók kiirtását. A szállítmányok késleltetése pedig azt eredményezte, hogy a gázhiány miatt magyar zsidók ezreit kellett élve, a túlterhelt krematóriumok mellett megásott halottégető gödrök lángjai közé taszítani. Az SS-tiszt 1945 áprilisában alig várta, hogy feladhassa magát a területileg illetékes francia megszálló csapatoknak. Fogságba kerülve több, utólag hitelesnek bizonyuló részletes beszámolót írt. Tanúnak jelentkezett és átadta az általa összegyűjtött dokumentumokat, megalapozva ezzel a nürnbergi vádakat. Amerikai, brit és francia kihallgatói, később kikérdezett ismerősei és családtagjai egybehangzóan állították, hogy Gersteint a történtek összetörték. "Olyan dolgokat láttam, mint senki más" - hajtogatta állandóan. Amikor a franciák - nem teljesen alaptalanul - mégis bűnrészességgel vádolták, az amúgy is labilis Gerstein nem bírta tovább az idegi megterhelést és összeomlott. Másnap reggel felakasztva találták zárkájában. 40 éves volt, és úgy érezhette totális kudarcot vallott. Gerstein tévedett, amikor azt hitte, röplapokkal és diplomáciai tiltakozásokkal a holokauszt megállítható lett volna. Abban bízott, hogy egyedül meg tudja változtatni a történelmet.