Hollandia és Belgium

1944. július 15.

Vajon itt, a hátsó traktusban kiknek rosszabb a helyzetük? A felnőtteknek vagy nekünk, fiataloknak? Kétségtelenül nekünk. Az idősebbeknek mindenről megvan a véleményük, s mindig tudják, hogyan cselekedjenek. nekünk sokkal nehezebb kitartani a nézeteink mellett olyan időkben, amikor minden idealizmust a sárba taposnak kipusztítanak, amikor az embereknek csak a legvisszataszítóbb tulajdonságait látjuk, s megrendül az igazságba, a jogba és Istenbe vetett hitünk.

Aki még ezek után is azt állítja, hogy itt a hátsó traktusban az idősebbeknek rosszabb a helyzetük, mint nekünk, bizonyára nem gondol arra, hogy mennyivel súlyosabban érintenek bennünket a felmerülő kérdések, azok, amelyeknek a megoldásához még túlságosan fiatalok vagyunk. Pedig oly közel kerülnek hozzánk, hogy előbb-utóbb azt képzeljük, már meg is tudjuk oldani. De ezek a megoldások többnyire helytelenek, és így ki kell őket javítanunk. Ezért olyan nehéz a mi életünk a mai időkben. Még alig ismertük meg ideáljainkat, álmainkat, vágyainkat, s máris letöri, sőt gyökerében sorvasztja el őket a szörnyű valóság.

Csoda, hogy még nem adtam fel a reményt, hiszen minden oly valószínűtlennek és megvalósíthatatlannak tűnik. És mégis, mindezek ellenére ragaszkodom ideáljaimhoz, mert még mindig hiszek az emberi jóságban. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy a világon minden halálba, nyomorba, zűrzavarba torkollik. Látom, amint a pusztulásból lassanként újra felépül a világ, hallom a közeledő égszakadást, amely végül is elpusztít bennünket, együtt szenvedek sok-sok millió emberrel. És mégis, elmúlik ez a szörnyűség, s megint béke és nyugalom lesz ezen a világon.

De addig féltve őrzöm az álmaimat, s remélem, talán megvalósulnak egyszer.


Annéd


Részlet Anne Frank naplójából.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu