Mengele magyar boncolóorvosának visszaemlékezése 1945-ből.

Mengele magyar boncolóorvosának visszaemlékezése 1945-ből.

Mengele magyar boncolóorvosának visszaemlékezése 1945-ből.

Idézetek

Filip Müller, a Sonderkommando túlélője a krematóriumokról és a gázosításról: "Öt-hat doboz kristállyal kétezer főt is likvidálni lehetett. A 'fertőtlenítők' vörös kereszttel megjelölt kocsin érkeztek a helyszínre, és lépésről lépésre kísérték a menetoszlopot, így hitetve el az emberekkel, hogy csakugyan fürödni mennek...A haldoklás tíz-tizenöt percig tartott. A legszörnyűbb pillanat az volt, amikor kinyitották a gázkamra kapuját, ezt a látványt nem lehetett elviselni: az emberek mint a bazaltkőzet, olyan tömören, olyan szilárdan préselődtek össze, és szinte egy tömbben dőltek ki a kapun! Nemegyszer láttam ezt. Ez volt a legszörnyűbb. Ezt nem tudtuk, nem lehetett soha megszokni. Nem nehéz elképzelni: amikor a gáz hatni kezd, alulról felfelé terjed. Rettenetes küzdelem kezdődött, kíméletlen harc, ott a sötétben, mert a villanyt azonnal kikapcsolták, sötét volt, semmit sem lehetett látni, és az erősebbek minél magasabbra akarták feltornázni magukat, minél magasabbra. Nyilván érezték, hogy minél magasabban vannak, annál több a levegő, annál könnyebben tudnak lélegezni. Valóságos csata volt ez. És közben mindenki a kapu felé nyomakodott, nyilván ösztönösen, ott volt, ugye a kapu, arra tódultak, talán, hogy kifeszítsék. Elfojthatatlan ösztön volt ez, ebben az utolsó nagy küzdelemben. Egy pillanat alatt letaposták a gyöngébbeket, a gyerekeket, és az öregeket, ezek ott voltak mindig legalul. Az erősebbek pedig mindig legfelül. És ebben a küzdelemben az apa már nem tudta, hogy a fia ott van alatta... Úgy dőltek ki egy tömegben, mint a sziklatömb, ahogyan a kövek gurulnak le a teherautó megbillent platójáról. Ott pedig, ahol a ciklont beszórták, nem volt senki. Az a rész teljesen üres volt. Talán az áldozatok érezték, hogy a gáz koncentrációja ott a legerősebb. És az emberek teste...tele volt sebbel, zúzódással, mert sötét volt, és ütötték-vágták egymást a nagy kavarodásban. Véresek voltak, piszkosak, mocskosak, vérzett a fülük, az orruk. Néha meg lehetett figyelni, hogy akik a földön feküdtek, legalul, azokat a többiek szinte felismerhetetlenségig agyonlapították... a gyerekek például ott feküdtek betört koponyával."