|
A ravensbrücki tábor rövid története
A Harmadik Birodalom egyetlen női koncentrációs táborát 1939 májusában, Berlintől mintegy 100 km-re északra hozták létre. Az eredetileg 10 ezer fogoly elhelyezésére alkalmas ravensbrücki táborban 1944-ben már 40 ezer nőt zsúfoltak össze. Kezdetben a lengyel nők és a politikai tevékenységért letartóztatottak voltak többségben, később egyre több zsidó érkezett. A legtöbb halálesetet az éhség, a betegségek és az SS-felügyelőnők brutalitása okozta. Fritz Suhren táborparancsnok legyengült foglyaitól a táborba telepített üzemekben (Siemens, DAW) napi 12 óra nehéz fizikai munkát követelt. Ravensbrückben már 1941-től álorvosi kísérleteket folytattak a női foglyokon. Dr. Gebhardt (akit Hitler a Német Vöröskereszt igazgatójává neveztetett ki) a végtagokon ejtett sebeket fertőzte szennyeződésekkel, izmokat és idegeket vágott ki, majd a sérüléseket tesztelés alatt álló új gyógyszerekkel kúrálta. Dr. Clauberg itt kezdte meg sterilizációs kísérleteit, majd Auschwitzba tette át székhelyét. A ravensbrücki kísérletekben több száz nő halt meg. Az SS 1943-ban előbb krematóriumot, 1944 őszén pedig egy kis befogadóképességű, primitív gázkamrát helyezett üzembe. Az elégetett holttestek hamvait egy közeli tóba szórták. A tábort a szovjet csapatok szabadították fel 1945. április 30-án. 1939 és 1945 között körülbelül 130 ezer nő került ide hosszabb-rövidebb időre, közülük 90 ezren itt pusztultak.
| |
|