Zsidó ellenállás a gettókban és táborokban

 

Bár számos tényező miatt a zsidók nem szervezhettek nagyarányú fegyveres felkelést a megszállt Európában, a nácik többször is számottevő zsidó ellenállással találták szembe magukat. A halálra ítéltek hét nagyobb gettóban és mintegy két tucat megsemmisítő, koncentrációs és munkatáborban ragadtak fegyvert.

A legjelentősebb felkelés a varsói gettóban tört ki. Az 1942-es deportálások után a gettóban 70 ezer munkaképes lakos, zömmel fiatal maradt, az emberek fele bujkált. Sokan megesküdtek, hogy még egyszer nem nézik tétlenül, ahogy szeretteiket a vagonokba hajtják. A cionista szervezetek megkezdték az ellenállás előkészítését. Az ellenállók először a zsidó rendőrség kollaboráns tagjaira, majd januártól már a razziázó a németekre támadtak. A nácik április 19-én kezdték meg a maradék gettó felszámolását. Meglepetésükre néhány száz zsidó fiatal férfi és nő rájuk támadt. Bár az ellenállóknak csak 2 géppuskájuk, 14 puskájuk és 500 pisztolyuk volt, majdnem egy hónapig tartott mire a veszteségek miatt megerősített SS-egységek a felkelést leverték. A harcok során a gettó romhalmazzá vált, 15-20 ezer zsidó meghalt, további 56 ezret deportáltak. Május 16-án a felkelést leverő Stroop SS-tábornok büszkén jelentette Himmlernek: "Varsóban nincs többé zsidó lakónegyed."

A megsemmisítő táborokban a legszörnyűbb feladat a szinte kizárólag zsidókból álló különleges munkacsapat, a Sonderkommando tagjainak jutott. Az SS szigorú felügyelete alatt ők működtették a krematóriumokat és gázkamrákat. Nem véletlen tehát, hogy Treblinkában, Sobiborban és Auschwitzban egyaránt fellázadt a Sonderkommando. Treblinkában 1943 augusztusában, Sobiborban októberben került sor a felkelésre. A titkos ellenállási mozgalom által irányított lázadások során a foglyok mindkét helyen őreikre támadva tömeges kitörést kíséreltek meg. A nácik többségüket a helyszínen vagy az utánuk indított hajsza során megölték, de több tucat fogolynak sikerült elmenekülnie és túlélnie a háborút. A Lublin környéki három megsemmisítő táborba (Belzec, Sobibor, Treblinka) a nácik majdnem másfél millió embert szállítottak. Közülük csupán a Sonderkommando felkelései során elmenekült szökevények maradtak életben.

Az első auschwitzi Sonderkommando 1942 tavaszán alakult meg 80 fővel. Feladatuk az I. krematórium hullakamrájában, illetve a Bunkerekben meggyilkoltak elföldelése és kisebb részben elégetése volt. 1944 nyarán, a magyar zsidók érkezésekor a Sonderkommando elérte történetének legnagyobb létszámát: a négy krematóriumnál, az ismét üzembe helyezett ideiglenes gázkamránál (Bunker 2.), valamint a halottégető gödröknél, 12 órás műszakokban összesen 900 fő dolgozott. Ők mosták le az áldozatokat a gázosítás után, leborotválták a női holttestek haját, értékek után kutatva átvizsgálták a testnyílásokat. A fogászok kihúzták aranyprotéziseket, majd a kemencékben és gödrökben elégették a holttesteket. Az ide beosztott zsidók közül sokan az első nap öngyilkosságot követtek el, a többiek néhány napon belül apátiába süllyedt emberi robotokká váltak. A borzalom egyhangúságát naponta szakították meg egyéni tragédiák, amikor a halottak között dolgozó fogoly szeretteire bukkant. 1944. október 7-én a birkenaui Sonderkommando is fellázadt. A felkelés során megöltek három SS-t, több nácit megsebesítettek és felrobbantották a IV. krematóriumot. A lázadás valamennyi résztvevőjét megölték.

Az Auschwitz-komplexumból 1940 és 1945 között összesen majdnem 700-an szöktek meg. Ezalatt több kisebb ellenállási akcióra is sor került. Egyszer a büntetőszázad tagjai lázadtak fel, máskor orosz hadifoglyok vagy külső kapcsolatokkal rendelkező lengyelek kíséreltek meg tömeges szökést. Egy zsidó táncosnő az egyik krematórium földalatti vetkőzőjében lelőtt egy SS-t, és megsebesített egy másikat. 1944 májusában a cigányok álltak ellen, majd az V. krematóriumnál két magyar transzport próbálkozott kitöréssel. Máskor a gödrökből áradó égett emberhús szagától gyanút fogó magyar nők ragadtak botokat, köveket. Az eredmény szinte mindig a lázadás azonnali leverése, a résztvevők meggyilkolása volt. Bár a táborban egyre befolyásosabb ellenállási mozgalom működött, az évekig tervezett általános felkelésre sohasem került sor.

   
Jognyilatkozat Linkek Támogatóink degob.hu bphm.hu