A bergen-belseni tábor rövid története

Négy nappal azután, hogy az amerikaiak megszállták Buchenwaldot, Dempsey tábornok 11. páncélos hadosztályának brit csapatai elérték a belseni fogolytábort (Hannover és Bréma között). Itt 28 000 nőt, 11 000 férfit és 500 gyermeket találtak. Belsenben nemcsak éhínség dúlt, hanem tífusz is.

A holttetemek elhamvasztására óriási kemencék működtek itt, de Belsenben éppúgy, mint Buchenwaldban, túl nagy volt a haladóság ahhoz, hogy az elégető kemencék lépést tudjanak tartani a naponta meghaltak számával. Azonkívül végül itt is egyre kevesebb volt a szén.

A brit tábornokorvos elé terjesztett jelentésekből kitűnik, hogy az utolsó hónapokban 30 000 ember pusztult el Belsenben. Amikor az angolok odaérkeztek, a táborban - az elszenesedett csontmaradványokkal telezsúfolt nagy árkokon kívül - még nagyszámú hullahegyet is találtak. Mindegyik halomban több száz meztelen, már erősen oszlásnak indult tetem volt. Dempsey katonái árokásógépekkel hosszú árkokat ástak, mindegyikbe 500 vagy 1000 tetemet hantolhattak el. Azután a volt őrszemélyzet tagjainak - nőknek és férfiaknak - kellett az árokban hordani a járványoktól, éhségtől elpusztult, megfulladt, halálra botozott vagy agyonlőtt áldozatok holttestét.

Csak egy hét múltával tartottak ott, hogy már nem nőttek a hullahegyek, mert az embereket végre éppolyan gyorsan el tudták temetni a tömegsírokba, ahogyan meghaltak.


Az amerikai hadsereg tájékoztató szolgálatának összefoglalója a bergen-belseni viszonyokról.