A gettósítás

Miközben az újságokban naponta újabb zsidórendeletek jelentek meg, Eichmann április 7-én a minisztériumban találkozott a belügyi államtitkárokkal, valamint a csendőrség, rendőrség és a hadsereg képviselőivel. A megbeszélésen már a zsidók gettósításának részleteiről volt szó. A tárgyalás eredményeként a teendőket még aznap bizalmas rendeletben foglalták össze, amelyet telefonon vagy futárok útján juttattak el a csendőrség és a rendőrség vezetőihez. A rendeletet Endre fogalmazta, mivel azonban hivatalosan csak másnap nevezték ki államtitkárnak, végül Baky írta alá. A bizalmas rendelet alapján indult meg a zsidóság gettósítása korra és nemre való tekintet nélkül. Az akció lebonyolításával a csendőrség kijelölt alakulatait bízták meg, amelyek a korábbi gyakorlattól eltérően a városokban is megjelentek, és a helyi rendőrökkel közösen léptek fel. A hivatalos megfogalmazás tanácsadóknak nevezte az Eichmann-kommando tagjait. A németek az akciót ellenőrző Ferenczy révén befolyásolhatták az eseményeket.

A gettósítás azt jelentette, hogy a községek és falvak kis létszámú zsidóságát összegyűjtötték, és egy közeli nagyvárosba, vagy annak határában felállított gettóba, majd gyűjtőtáborba szállították. Ezek a legtöbb esetben téglagyárak voltak. A városi zsidó közösségeket általában egy elkerített városrészben kialakított gettóban zsúfolták össze. A gettókat leggyakrabban a zsidók által sűrűn lakott negyedekben, vagy a leginkább leromlott környéken jelölték ki.

Bár a megfelelő rendelet csak április 28-án jelent meg a hivatalos közlönyben, az április 7-ei bizalmas utasítás alapján a gettósítás Kárpátalján már 1944. április 16-án hajnalban megkezdődött. Itt 16 gettót és gyűjtőtábort állítottak fel, a sorrendben következő Észak-Erdélyben pedig 11-et. A két zónában néhány hét alatt majdnem 290 ezer zsidót zsúfoltak össze.

Az egész országra kiterjedő akciót néhány hét alatt végrehajtották. A gettósítást június elejéig Budapest kivételével gyakorlatilag az ország egész területén elvégezték. A fővárosban csak június végén koncentrálták a zsidókat ún. "csillagos házakba", amelyek nem egy elkülönült területen álltak, hanem elszórtan az egész városban. Az akció valós céljának és méreteinek megértését hatékonyan akadályozta, hogy a rendeletek értelmében zsidó nem utazhatott, nem hagyhatta el lakhelyét, telefonját, autóját, rádióját elkobozták. A vidéki városokban megszervezett Zsidó Tanácsok az ellentétes és bizonytalan hírek hallatán összezavarodtak: egyes körzetekből gettósításról, máshonnan deportálásról érkeztek jelentések. A megkérdezett hivatalnokok az utolsó pillanatig tagadták az előkészületeket. Mire a zsidó vezetők felocsúdtak, közösségüket kívülről lezárt és őrzött gettókba terelték. Április közepe és július eleje között több mint százhetven gettóban vagy gyűjtőtáborban 437 ezer zsidót zsúfoltak össze.