A csendőrség és a rendőrség viselkedése
Papíron a gettósítás és a deportálás rendészeti lépéseit (gettóba, majd gyűjtőtáborba és vagonba terelés, gettók, gyűjtőtáborok őrzése stb.) a városokban a rendőrség, a falvakban és községekben a csendőrség hajtotta végre. A gyakorlatban a csendőrök a városokban is gyakran megjelentek és részt vettek az akciókban. A deportálás végrehajtására általában nem helyi csendőröket mozgósítottak, hanem az ország más részeiről vezényeltek egységeket a helyszínre, hogy az ismeretség, esetleges jó viszony ne gátolja a folyamatot. A jól szervezett, vakfegyelemre szoktatott és a parancsokat gondolkodás nélkül végrehajtó csendőrök nem okoztak csalódást, és általában indokolatlan brutalitással léptek fel. Különösen a csendőrnyomozó alosztályok detektívjei kínozták (gyakran halálra) a gettólakókat, elsősorban értékek után kutatva vagy puszta szadizmusból. Gyakran a kihallgatások során meztelenre vetkőztették foglyaikat, a nők mellét, férfiak nemi szervét ütötték. Előfordult, hogy megerőszakolták a lányokat-asszonyokat. Volt, ahol áramot vezettek a "kihallgatott" testébe. Természetesen a csendőrök soraiban is szolgált néhány bátor ember, aki szembeszállt a példátlan durvasággal, páran komoly mentőakciókba is kezdtek. Ők alkották az elenyésző kisebbséget.
A rendőrség esetében a kép már korántsem ennyire negatív. Előfordult, hogy a rendőrök is kegyetlenül bántak a zsidókkal, ám nem volt ritka az sem, hogy a sarki rendőr kézbesített csomagokat-leveleket a gettóba, félrenézett, amikor a gettó kerítéséhez keresztények osontak élelmiszerrel kezükben. A helyi rendőrök érthetően emberségesebben bántak az ismerős zsidókkal, mint az ország másik végéből odavezényelt, sosem látott csendőrök. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a rendőrség akadályokat gördített volna a "végső megoldás" útjába. Rájuk is jellemző volt a parancsok zökkenőmentes, gyors és hatékony végrehajtása.
Ez a tendencia Budapesten, a nyilas uralom alatt megváltozott. Sok rendőr lépett fel a zsidók védelmében, esetenként a nyilas kivégzőegységek fegyverei elől mentve meg őket. Ebben nagy szerepe volt a szovjet csapatok közeledésének, a pártszolgálatosok fosztogatásainak és kegyetlenkedéseinek, a nyilasok és a budapesti rendőrség között napirenden lévő, a zsidókérdéshez egyébként nem kapcsolódó hatásköri összetűzéseknek is. Nem kizárt, hogy a reménytelen katonai helyzetben egyes rendőrök, hivatalnokok, katonák tudatosan próbáltak "jó pontokat" szerezni a háborút követő időkre zsidóvédő, zsidómentő tetteikkel.