A magyar közigazgatás kollaborációja

 

1944 során Eichmann és más nácik többször is csodálatuknak adtak hangot a magyar hatóságok határozott fellépésével és megfeszített munkájával kapcsolatban. Európában kevés helyen találkoztak olyan készséges állami-adminisztratív kollaborációval, mint Magyarországon. Az összesen mintegy 200 ezer fős közigazgatási apparátus, csendőrség és rendőrség összehangolt fellépése eredményeképpen a vidéki zsidókat a holokauszt történetében páratlan gyorsasággal deportálták deportálásoknál.

A német megszállás után a közigazgatási kar felső rétegének egy részét a kollaboráns Sztójay-kormány lecserélte, sokan lemondtak, ám a köztisztviselők zöme a helyén maradt. Számukra a helyzetet elfogadhatóvá tette, hogy Horthy nem vonult vissza, és az új kormányt ő nevezte ki. A tisztviselői kar a zsidótörvények végrehajtása során nagy tapasztalatot szerzett a zsidók jog- és vagyonfosztásában. Mivel a rendeleteket 1944-ben is a helyi közigazgatás emberei hajtották végre, jó- vagy rossz szándékuk számottevően befolyásolhatta a magyar zsidók utolsó, hazájukban töltött heteit. Nem volt mindegy, hogy Auschwitz előtt az áldozatok minden erejét felemésztették-e egy rosszindulattal kijelölt, rettenetes gettó körülményei (például Nagyvárad), vagy egy emberségesebb környezetben megőrizhették fizikai kondíciójukat (például Baján). Ha jó helyzetben voltak, némi esélyük nyílt az első, legnehezebb birkenaui napok túlélésére. Ez ritkán fordult elő. A szabotázsra, a rendeletek és utasítások kijátszására vagy akár lassú, vonakodó végrehajtására még kevesebb a példa. A közigazgatás gyakran a központi utasítások szigorán túlmenően, saját kezdeményezésből hozta meg a zsidókat sújtó helyi rendeleteket.

Mindez oda vezetett, hogy a zsidók nagy többsége szörnyű körülmények között töltötte a deportálás előtti napokat, heteket. A közigazgatási és a rendvédelmi szervek közös felelőssége volt, hogy a deportáltakat gyakran víz és élelmiszer nélkül, nyolcvan-százasával zsúfolták be a vagonokba. Ezzel közvetlenül több ezer ember halálát okozták az Auschwitzba vezető út során. Közvetve pedig hozzájárultak ahhoz, hogy több tízezren olyan leromlott állapotban érkeztek meg a "zsidórámpára", hogy dr. Mengele és kollégái egy intéssel a halálba küldték őket.