Vidék és Budapest

 

A vidéki lakosság különösen a tavaszi gettósításkor és a nyári deportálásoknál volt passzív. A villámgyors és gördülékeny hatósági fellépés miatt azonban sem a pozitív, sem a negatív jelenségek nem változtathattak az események menetén. A zsidók iránti rokonszenv kifejezése (sajnálat, jó szavak, némi élelem) éppen úgy nem javította döntően a kitaszítottak helyzetét, mint ahogy az ellenséges megnyilvánulások (szitkozódás, köpködés, kőhajigálás) sem ronthattak rajta érdemben.

Más volt a helyzet a fővárosban. A gettókat, téglagyárakat és a deportálásokat országszerte sokan látták. Míg vidéken az akciókat követően már nem volt kit segíteni, menteni, a Budapest környéki deportálásokat egy még nem "zsidótlanított" világváros lakói figyelhették. Az idő múlásával a polgári lakosság pozitív és negatív aktivitása erőteljesebbé vált. A nyilas hatalomátvétel után több tízezer zsidó bujkált hamis papírokkal vagy azok nélkül a fővárosban. Az őket rejtő vagy segítő keresztények száma legalább ilyen nagyságrendű volt. A nyári események és a nyilas terror borzalmai sokakat embermentő lépésekre sarkalltak. Fontos tényező volt a szovjet csapatok közeledése, és a bizonyosra vehető német vereség is, amely szintén erősítette az ellenállási tendenciákat. Méreténél fogva Budapest volt a legalkalmasabb a rejtőzködésre és bújtatásra, itt volt esély a megmenekülésre. A zsidók üldözése a baloldaliak, katonaszökevények tízezreit sújtó általános hajsza és zűrzavar részévé vált. A közhiedelemmel ellentétben nem igaz, hogy Magyarországon a Gestapo példátlan mennyiségű feljelentést kapott. Trenker SS-őrnagy, a Gestapo vezetője szerint több ezer ilyen bejelentés érkezett, ez pedig átlagosnak tekinthető. Sok feljelentő persze nem a megszállókhoz, hanem magyar hatóságokhoz fordult.

1944 őszén Budapesten a keresztény lakosság embermentő tetteinek száma jelentősen növekedett a nyári, vidéki helyzethez képest. Pedig a zsidók megsegítése ekkor, azaz a nyilas puccs után már valódi életveszéllyel járt. Addig "mindössze" internálást, börtönt kockáztatott az, aki ellenszegült a zsidóüldözésnek.